Egy nap a vakáció: csobbanás az Adriai-tengerbe

Kedves Olvasóm! 

Minden bizonnyal már Te is hallottál az ún. "csobbanó" járatokról, ami azt jelenti, hogy általában éjfél tájban indulnak a magyar fővárosból, hogy 9-10 között megérkezzenek az utasok az Adriai-tenger partvidékére. Akadnak olyanok, akik elítélik, de vannak persze, akik szeretik. A szakmában dolgozók véleménye is megoszlik. Egy bizonyos, van országunkban olyan réteg, akik szeretnek utazni és szeretnének nyáron eljutni a tengerhez, de több százezres kiadásokat nem engedhetnek meg maguknak,, vagy nem tudnak vezetni és még sorolhatnám az okokat. Azaz összefoglalásul szükség van az ilyen járatokra, még akkor is ha talán egy kicsit fárasztó is. Hiszen egy kedvenc jelmondatom szerint: "Az utazás élmény!"

Na, de nem befolyásolni akarom a véleményedet, csak kedvet csinálni egy-egy desztináció felfedezésére. Az elmúlt két hétben Olaszországban voltam csoporttal hasonló programokon. 

Először Bibioneban töltöttünk egy napot. Bevallom őszintén, bármilyen útról is legyen szó, igyekszem maximálisan felkészülni jegyzeteket készítek azokról az információkról, ami az utasokat érdekelheti, hogy bármilyen felmerülő kérdésükre azonnal válaszolni tudjak, vagy legalább is könnyen utána tudjak nézni, amit éppen akkor kérdeznek tőlem. Bár engem gyermekkorom óta inkább a történelmi emlékek vonzanak. Úgy is fogalmazhatnék mint amit a kedvenc filmemben a sofőr mond az idegenvezetőnek: "Tetszik a szenvedélye a történelem iránt!" Hát igen az én szenvedélyem is a történelem. És Olaszország bővelkedik festői, történelmi helyekben. De ugyanakkor megtanultam azt is, hogy a csoportokban nem mindenki érdeklődik az iránt.  

Kanyarodjunk vissza Bibionehoz! A város Északkelet-Olaszországban helyezkedik el: Trieszt és Velence között. Igazi turista paradicsom. Van itt minden, amit egy kikapcsolódni vágyó utas megkíván: tenger, homokos strand, éttermek, sétáló utca, sőt még egy vidámpark is. Sajnos éppen a történelmi emlékek hiányoznak. De nem vagyok önző! Egyedüli építészeti emléke a világítótorony, ami bár kb. 3 km-es sétára található a strandtól, de rendkívüli élményt jelenthet, ha vesszük a fáradságot és elsétálunk / elbiciklizünk oda. Igen, biciklizünk, hiszen Bibione számos hoteljében és a belvárosban is több bicikli-kölcsönzőt is találunk. Tulajdonképpen már az 1910-es évek óta áll a világítótorony, amit az 1970-es években modernizáltak. Egy helyi legenda szerint egy pugliai matróz és a torony egyik őrének leánya egymásba szeretett, és miután a férfi leszerelt, összeházasodtak. Pedig elég nagy távolság van Bibione és Puglia között (utóbbi Olaszország "csizmájának sarka"). 

Strandja közel 5 km hosszú, finom homokos és lassan mélyül, azaz a gyerekes családok számára az egyik legpraktikusabb. Ha éppen nincs napernyőnk és napágyunk, vagy nem fér be az autóbuszba vagy az autónkba, akkor sem kell aggodalmaskodnunk: hiszen bérelni is lehet helyben és ha ügyesek vagyunk még csoport-kedvezményt is kaphatunk. ;-)

Amennyiben unjuk a tengerparton való aszalódást, mindenképpen ajánlott felkeresni a Valgrandet, ahol több vezetett túra közül is válogathatunk érdeklődésünknek megfelelően: botanikai / régészeti. Hiszen nemcsak a mediterrán növényzet figyelhető meg a város határában lévő természetvédelmi területen, hanem alpesi jellegűek is: fenyőfélék. Ráadásul már az ókori rómaiak is felfigyeltek a hely különlegességére: az 1920-as években egy ókori villa maradványaira bukkantak a régészek. Az érdeklődők végig követhetik az ásatás nyomait, melynek során még ókori fizetőeszközöket is találtak. 

Esti programként ajánlott felkeresni a vidámparkot, ami a település főutcája (via Orso Maggiore) mentén található vagy korzózhatunk a helyiekkel és a többi turistával a városka sétálóutcáján és főterén, miközben fenséges olasz fagylaltunkat vagy aperitifünket kóstolgatjuk.