Mesélő műemlékek, hevesi történetek

Kedves Olvasóm!

Mai alkalommal engedd meg, hogy hazánk emlékeit mutassam be. Miért is olyan fontos számunkra, hogy megismerjük országunk emlékeit? Ugyanis ahogy Csézy Itthon a legjobb című dalában is énekli:

"Jöhet bármi, Te mindig tudd, hogy;

Áldott itt e Föld, a hömpölygő folyók,

az erdők és mezők.

Ez az otthonunk itt kell élnünk,

múltunk és jövőnk, minden hozzá fűz,

álma bennünk testet ölt."

Ezúttal Heves vármegyébe kalauzollak. De nem Egerbe, hiszen erről a településről már általános iskolás éveinkben sokat tanul(t)unk, és éppen ezért is látogatnak el ide annyian. Számomra nemcsak Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye jelent sokat, hanem Heves vármegye is. Hiszen Egerben nőttem fel, végeztem az iskoláimat. Megannyi felfedezésre váró csodája van a vármegyének, amit meglehet nem sokan ismernek. Ezért pár éve idegenvezetői pályázatomban Eger és Miskolc környékeit mutattam be. Amennyiben a borsodi történetek érdekelnek: merülje bele a Legendák földjén írásomba. Napokban pedig elárulom, igazából honnan is eredhet az egyik legelső nyelvemlékünk a Halotti Beszéd és Könyörgés.

Jelen írásomban a következő helyeket látogatjuk meg virtuálisan: Egerszalók - Tarnaszentmária – Feldebrő – Kisnána - Sirok – Recsk.

Első állomásunk Egerszalók, ahol is 1961-ben egy szénhidrogén kutatás alkalmával meleg víz tört fel, ami 1992-ben az Egészségügyi Minisztériumtól megkapta a gyógyvíz minősítést, ugyanis kalciumot, magnéziumot, valamint hidrogénkarbonátokat tartalmaz. Az itt feltörő gyógyvizet csontsérülésekre, ízületi és reumatikus bántalmakban szenvedő betegek gyógyítására hasznosítja az orvostudomány. 1961 és 1992 között főképp a helyi lakosok látogatták a meleg vizű forrásokat, 1993-ban megnyílt a fürdő és ennek köszönhetően népszerűsége folyamatosan nőtt. Különleges természeti látványossága a hófedte dombra emlékeztető sódomb.

Utazzunk át gondolatban Tarnaszentmáriára, mivel az ország legrégibb, ma is működő legkisebb alapterületű templomát csodálhatjuk meg itt. Ez a Sarlós Boldogasszony-templom. Feltehető, hogy a templom valaha egy fejedelmi fontosságú személy nyughelye lehetett, illetve az is következtethető, hogy nagy tekintélyű emberek tanácskozhattak itt egykor. Ezt bizonyítja a körbe faragott kőpatka és a karcsú faragott oszlop, ami egy élő fa törzséhez hasonlítható.

Feldebrő és Tarnaszentmária között található Verpelét. Ennek a kis falucskának kiemelkedő látnivalója a kovácsműhely, amit feltehetőleg a XVIII-XIX. században építettek. Egy középkori legenda szerint maga, Mátyás király is megállhatott ennek a műhelynek közelében megpatkoltatni a lovát. Hát miért ne tartanánk mi is itt egy kis pihenőt akkor?! A kiállító helyet az 1960-as években nyitották meg, ahol megfigyelhetjük a kovácsok szerszámait: kohó, lábbal működtetett fúvó, satupad, fúrógép, üllőtőke és különféle kalapácsok.

Útvonalunk következő látnivalója a feldebrői templom. A helyi vezető szerint ha a tarnaszentmáriai templom a nagyanya, akkor a feldebrői a menye. Különlegességét megsokszorozza, hogy építészeti szempontból Európában is egyedülálló. Ugyanis a templom föld feletti része görögkeleti bazilikai (grúz) stílusú, az altemploma pedig a római bazilikákat tükrözi. Altemplomát eredeti Árpád-kori seccók díszítik. Feltehetőleg még királysírt is rejthetett magában. Ha nem hiszik, járjanak utána! A fennmaradt források alapján tudjuk, hogy a debrői templom nem volt zarándokhely és nem is őriztek itt ereklyéket, de feltehető itt helyezték örök nyugalomra a család egyik legkiemelkedőbb személyét, Aba Sámuelt. Ám a legújabb régészeti kutatások bebizonyították, hogy az Aba-család kriptája Abasáron lehetett. Ezért itt is érdemes megállni, leróni a tiszteletünket országunk 3. királyának sírja előtt. Ráadásul ez azért is jelenthet számunkra rendkívüliséget, mivel országunk viharos történelme során sajnos nagyon kevés középkori királysírok maradtak meg. És ráadásul abban a szerencsés helyzetben van Heves vármegye hogy 2 királysírt is rejt: Aba Sámuelét és I. Imre királyét, II. András testvérét. A feldebrői templom turista csalogató látványossága azonban nemcsak az építészeti stílusa, hanem az altemplomában látható felbecsülhetetlen értékű freskói. Ugyanis száz évvel az építés után a boltíveket és a pillérkötegeket színes festmények díszíthették, melyeknek egy-egy része még mindig látható napjainkban. Az altemplom szentélyében kör keretben Krisztus képét vehetjük ki, a négy evangélistáét pedig szögletes keretű mellképben láthatjuk. Valaha az egész altemplom falát beboríthatta az ornamentális és virágos dísz. Sőt különféle bibliai jelenetek részleteit is felfedezhetjük még napjainkban is a falakon: Káin áldozata, Testvérgyilkosság.

A siroki várat ajánlom folytatásképpen, ugyanis feltehetőleg szintén az Aba-nemzetséghez tartozott. A várat a Vár-hegy 294 méteres magaslatára emelte a család. Szabálytalan alaprajzú és ma is bejárható kazamatarendszerrel rendelkezik. A magyarok honfoglalása előtt már az avarok is felismerték a hely stratégiai jelentőségét, és tanyát ütöttek itt: az Északra vezető utakat ellenőrizhette a vidék ura. Az 1552-es egri győzelem után ez a vár lett a hevesi központ elővára, így jelentősége megnőtt. Tulajdonosa Országh Kristóf volt, aki kiépítette olaszbástyákkal. Ennek köszönhetően Sirok a végvárrendszer része lett. 1567-ben Országh Kristóf halálával kihalt a család fiúága, és új birtokosa elhanyagolta azt. Eger 1596-os eleste után a siroki várat is feladta tulajdonosa. A törökök is felismerték a vár jelentőségét és a környékbeli templomok köveiből bővítették azt. A török kor végével a jelentősége folyamatosan csökkent, és folyamatos pusztulásnak indult. 1717-ben a Habsburg császár rendelete alapján felrobbantották, mivel minden magyarországi várat a Habsburg ellenesség központjának tekintettek (ugyanerre a sorsra jutott Eger is). Feltehető, hogy valaha kettő részből állhatott: egy felső- és egy alsóvárból. Az előbbi belső tornyos lehetett és ún. „sötét folyósó” kötötte össze az alsóval. Napjainkban csodás panoráma nyílik a tetejéről. Az alsóvár pedig védelmi funkciót láthatott el. A siroki vár egyedülálló a várépítészetben köszönhetően a puha kőzetnek. Érdemes végig járni a felsővárba vezető folyosókat, termeket, melyek izgalmas élményt nyújtanak a látogatóknak. Az alsóvárban kiállítás és a vár török korszakának mindennapjait idéző film is megtekinthető.

A siroki várral szemközt két legendás sziklaformát csodálhatunk meg. A bátrabbak fel is mászhatnak rá. A vár kapuja alatti elágazásnál jobbra kell fordulni a sziklákhoz. A helyiek érdekes neveket adtak a képződményeknek: Barát és az Apáca, ami utal a formájukra is. Nevükre szép legendák emlékeztetnek a településen: Darnó tündérkirálynak lánya apja minden tiltása ellenére beleszeretett egy halandó fiúba, aki viszont szerette a tündérkirálykisasszonyt. A király keresztüllőtte a két szerelmes szívet, amitől aztán ők kővé változtak. Darnó annyira megbánta tettét, hogy folyton csak azt emlegette: „Sírok. Sírok.” Így lett a település neve Sirok… Tovább sétálva a Török asztalhoz érünk. Nevét onnan kapta, hogy a törökök szívesen ettek itt, sőt állásként is használták. Csodálatos kilátás nyílik innen a Bükk-hegységre.

Érdemes időt szánni a siroki palóc tájház megtekintésére is, hiszen az egyetlen bimbófejezetes és törpeoszlopos tornáccal rendelkező ház látható a település központjában. Építése olasz mesteremberek munkáját dicséri. A tájház három részre osztható: szoba – konyha – szoba – hátsó konyha (kamra). A telek hátsó részén álló épületét eredetileg istálló-csűrnek használták. Ezt alakították át Forster Központ Országh Kristóf rendezvényház elnevezéssel új közösségi térré.

A kisnánai vár is szintén az Aba-nemzetséghez tartozott. A tatárjárás után építhették. Kezdetben csak egy lakótornya volt, amit 1312-ben a Kompolti-család alakított át főúri rezidenciává. Ekkor építették át a lakótornyot gótikus palotává, valamint kiegészítették egy kápolnával és gazdasági épületekkel is. Sajnos a család a XVI. században kihalt és a vár is vesztett jelentőségéből. Az 1560-as években Móré László lovag szerezte meg a várat és innen támadta meg a legenda szerint a budai pasát. Rablásaiból hatalmas vagyont szerzett. Itt sikerült menedéket találnia a török katonák elől, amikor a budai pasa ellen indított támadást. A legenda szerint a török katonák közé szórta pénzét, ezzel gátolva meg a vár ostromát. Ám a csel nem sikerült. A törökök elfogták és Konstantinápolyba vitték, ahol a Héttoronyba zárták. A hagyomány szerint a kincseit a nánai várban rejtette el… (Móré László alakjával Gárdonyi Géza Egri csillagok című regényében is találkozunk, ugyanis a Héttoronyban találkozott Török Bálinttal.) A magyarság évszázados történelme során többször cserélt gazdát a vár. Megmaradt lakótornyából fenséges panoráma tárul azok szeme elé, akik felmásznak a torony tetejére. A vár alaprajza téglalap alakú, ahova az egykori templom tornya alatti bejáraton léphetünk be. A külső várban kapott helyet az istálló és a gazdasági épületek. A vár egykori templom szentélyében látható Kompolti László várúr faragott sírköve. A föld alatti járatok behálózzák a vár udvarát. És még egy igazi sárkány nyomába is eredhetünk!

A kisnánai vár belépőjével együtt tekinthetjük meg a kisnánai szlovák tájházat, ami közvetlenül a kassza mellett található. A XVIII. században ugyanis nagyszámú szlovák népcsoport érkezett a Magyar Királyság területére, akiknek nagy része a mai Nógrád megyében, a Mátrában és az Alföld középső területén telepedett le. A tájház konyháját egy boltív választja ketté: hátul egy beépített sparhelt figyelhetünk meg, valamint emögött került kialakításra a hátsó kemence szabad kéménye. A falakon cserépedényeket csodálhatunk meg, mivel ezeket használták régen. Teljesen külön alakították ki a tiszta szobát, ahol díszes fabútorokat, kelengyés ládát és a magasra vetett ágyat is elhelyezték. Télen itt állították fel a szövőszéket is.

Utolsó állomásunk a Recski Nemzeti Emlékpark. Ez az a hely, ahol 1947 és 1953 között, a Rákosi-korban honfitársainkat tartották fogva “csak úgy”. Kb. 1500 ember raboskodott itt embertelen körülmények között. A tábort a szovjet GULAG mintájára szervezték meg. A foglyoknak egytizede az alultápláltságtól, az embertelen körülmények, a napi 10-12 órai munkaszolgálat, valamint az őrök kegyetlensége miatt elhunyt. Sztálin halála (1953) után a tábort bezárták és igyekeztek teljesen felszámolni: a barakkokat lebontották, helyüket befásították és még a létét is letagadták. Csupán az 1980-as évektől lehetett újra beszélni róla. Az emlékhelyet 1994-ben nyitották meg, melyet a Recski Szövetség tart fenn. A hajdani kútházban alakították ki a kasszát, ahol a látogatók 500 Ft-os belépőjegyet válthatnak meg, amiből a Szövetség igyekszik az utókor számára fenntartani a tábort. Sem büfé, sem illemhely nem található a tábor területén, a legközelebbi a faluban található kb. öt perces autózásra.